Vendégkönyv
Tisztelt Wéber Magdolna!
Lehet valahol tanfolyamra jelentkezni Önökhöz? Vagy tudnak valami tanfolyamot ajánlani? Láttam, hogy a vendéglátó ipari főiskolát jelölte meg a bemutatkozás során, de munkahely mellett, és hiányzó alapokkal egy tanfolyamot praktikusabbnak tartok.
Nagyanyám a gazdasszony iskolát végezte el még a 30-as években. Ő sajnos meghalt, és magával vitte a déli harangszóra szálló illatok titkát.
Két diplomáért tanultam 26 éves koromig, és ekkor döbbentem rá, hogy súlyos hiányosságaim vannak például a konyhában, ami az én koromban szégyen. Udvarlómmal, Ottóval (Aki hasonlóan távol áll a konyhai előképzettségtől) ketten próbálkozunk, szülői telefonos segítséggel, Kétbalkezesek Szakácskönyvével, mindmegette.hu-val. Éppen most jajgatunk a brokkoli krémleves felett 
Ottó a MTC-ben dolgozik, és haza szokott hozni egy kis részt az ebédjéből, hogy velem is megkóstoltassa az Önöktől rendelt változatos ebédjeit. Korábban másik étteremből rendelt, és sokat fogyott, és nem is élvezte az evést, maximum pár csokit, a TúróRudit, és a kukoricás, pritaminpaprikás, trappista sajtos szendvicset ette jó étvággyal. Ekkor kezdett el a Center-Food-tól rendelni, és újra jókat eszik.
Márc 15-én a Nagyi Palacsintázójában Otti egyik barátjának magyarázott az élet dolgairól, amikor ezt a hasonlatot használta: Tudod, vannak az életben rossz dolgok, büntetések, koncentrációs táborok, igazságtalanságok. Vannak nagyon jó dolgok, mint például az evés. A jó ízeket már megtapasztaltam, hű, a Center-Food-tól rendelek az utóbbi időben! (bár ez a természetes környezetben hangzott hatásosan, már utólag kissé előrángatott példának tűnik, de ha ott lett volna, biztosan megmelengette volna a szívét!) Ugye ez az eset is ékesen példázza, hogy miért szeretnék remekül főzni! 
Köszönjük szépen a lelkiismeretes munkájukat!
Üdvözlettel: Tünde&Ottó
